Vándortábori élmények Tömördy Szabolcs tollából

Tömördy Szabolcs, a Sopron Városi Szabadidősport Szövetség Természetjáró Szakbizottság elnökhelyettese, túravezető osztja meg velünk élményeit, tapasztalatait a vándortáborok szervezése kapcsán.

Kaptam egy kedves felkérést, hogy meséljek egy kicsit az általunk szervezett Vándortáborokról.

Hol is kezdhetném? Talán az elején, ha jól emlékszem (és jól emlékszem) egy Bronzjelvényes túravezetői tanfolyamon találkoztam a társaimmal. Ott beszéltek arról, hogy van egy vándortábor program, amelynek az a célja, hogy a gyerekek újra felfedezzék az erdő, a túrázás élményét. Azonnal felbukkant a gyermekkorom nyarainak emléke, amikor a Börzsönyben túrázva teltek a napok. Bizony milyen jó is volt, milyen büszke voltam, amikor egyedüliként az osztályomból 8 évesen részt vehettem az első vándorlásomon. Mintha tegnap lett volna: Sokol rádión hallgattuk a Magyarország-Salvador 10-1 Vb meccset a sátorban. Az Ipoly patakban fürödtünk, esténként tábortűz mellett beszélgettünk, szalonnát sütöttünk. Tényleg lehetséges,hogy megadja a sors,hogy a mai gyerekek is átélhetik mindezt? Szívesen részt vesznek ilyen táborozáson, távol a kényelmes ágyuktól és a folyamatos mobilkapcsolattól?

Szomorúan mesélte Hajni és Zsuzsi, hogy a gyerekek figyelmét nehéz felkelteni az erdő világa iránt: nem jött össze a vándortábor elindulásához szükséges létszám. Sajnáltam nagyon, és úgy gondoltam, ott a helyem, segítenem kell: Majsa Ági Nyári túratábora sem indult az első évben, de ő sem adta fel – vigasztaltam őket. Jövőre megcsináljuk, közösen!

A következő évben korán elkezdtük a szervezést. Foglaltunk időpontot az ERDEI VÁNDORTÁBOR programban. Szabad időpont a Mecsekben volt.

A program meghirdetése sikeres lett. A gyerekek és szüleik is lelkesen fogadták a vándortábor szervezését. Egy hétig kint lenni az erdőben, túrázni, sátorban aludni, a régi és új barátaikkal lenni; örömmel fogadták a lehetőséget. (És talán a szülőkben is felbukkant az emlék a régi iskolai táborokról, túrákról, esti tábortüzekről és csínytevéseikről, mint nekem.)  Az indulásig 36 gyerek jelentkezett a táborba. Ez a maximális létszám. Közép- és általános iskolás diákok vegyes társasága. Életkoruk? 8 éves a legfiatalabb (a kislányom) és 18 a legidősebb, fiúk lányok vegyesen. Mennyi tervünk és ötletünk volt a táborban töltött szabadidő hasznos eltöltésére: játékok, versenyek, kvízek stb.

Nagy lelkesedéssel és izgalommal vágtunk neki a táborozásnak, hisz vezetőként ez az első táborunk. 3 tanárnő és 1 túravezető. Első nap az utazásé és a táborfoglalásé volt – egy rövid pécsi állatkerti kitérővel. A második nap volt az első igazán vándorlós napunk a Melegmányi körtúra, és itt jött a tábor legnagyobb ajándéka. Nem számoltam, de túránk során vagy 15-ször keltünk át patakon: a nagyfiúk odaálltak és a kicsiket kézen fogva, kézről kézre adva segítették át az akadályokon.

Összenéztünk a tanárnőkkel, mindegyikünk arcán egy halvány mosoly suhant át. Tudtuk: összeért a csapat, ők a mi Vándorosaink.

Innentől kezdve, mint egy nagy család viselkedett ez a 40 ember, folyamatosan segítve, biztatva egymást, ha például valaki kicsit fáradtabb volt, átvették a csomagját. Remekül működött a vegyes túrázós csapat: megosztották egymással az utolsó szendvicset, a kulacs vizet. Szinte hihetetlen volt számunkra, minden várakozásunkat túlteljesítették. Együtt tálaltak, mosogattak, majd táborbontáskor együtt takarították a tábort. A Dombay-tónál lévő táborhelyen a közösségi téren van egy fedett színpad. A mi kis lurkóink ezt kihasználva esténként színházi előadásokat kreáltak, mindannyiunk megelégedésére és örömére, hogy ilyen jól érzik magukat.

A tábor 5-6. napján egy kérdéssel álltak elém a gyerekek:- Jövőre hová megyünk táborozni?

Mit is mondhattam volna: – Azt, hogy hová még nem tudom, de, hogy megyünk az biztos! Ezzel a csapattal? Bátran, bárhová! – mondtam nekik.

És választ kaptam a bennem felmerült kérdésre: a mai gyerekek is szívesen részt vesznek ilyen táborozáson, távol a kényelmes ágyuktól és a folyamatos mobilkapcsolattól.

A következő évben 2 tábort foglaltunk melyet sikeresen megrendeztünk. Érdekes, hogy a mecseki 36 vándorból 30 újra jött a következő évben is. A Pilis és a Bakony lett a két meghódítandó terület. A pilisi táborba 21 gyerek, a bakonyiba 36 jelentkezett. Megint egy maximálisan kihasznált tábor. A pilisi táborról álljon itt Keizler Anikó táborvezető tanárnő beszámolója, mely a helyi újságban is megjelent:

Kalandra fel!!!

A Soproni SZC Vas-és Villamosipari Technikuma 4 túravezető képesítéssel rendelkező tanára: Dr. Gyimóthy Zsuzsanna, Horváth Renáta, Keizler Anikó, Kiss Zoltán, Konrád Hajnalka, és a Sopron Városi Szabadidősport Szövetség túravezetője: Tömördy Szabolcs, ebben az évben is pályázott az Aktív Magyarország program keretében az Erdei Vándortábor programra. Két helyszínen szervezhettünk tábort, az egyiket a Pilisben, a másikat a Bakonyban.

Célunk a megvalósuló erdei vándor programmal az, hogy a diákok közelről megismerjék az erdőt, a természeti értékeket. Egy héten keresztül laknak sátrakban, naponta erdei túrákon vesznek részt, mozognak, beszélgetnek, tanulnak a környezetükről erdei iskolai foglalkozáson. A tábor ideje alatt ügyelnek a környezetükre: fát ültetnek, használják a szelektív hulladékgyűjtőket.

Az ország két csodás és izgalmas helyét ismerhették meg a diákok.

A Pilisben 2020. július 6-12. között barangolt 21 diák és 3 kísérőtanár. A túrák során lenyűgöző helyeket fedeztek fel: a kultikus hangulatú Holdvilág-árkot, a Vasas-hasadék barlangját, megcsodálták a Dunakanyart a Pilis legszebb kilátójából, a Prédikálószékről, végig haladtak a 2015-ben megnyitott, nagy koncentrációt igénylő, de folyamatosan kilátást nyújtó Spartacus ösvényen, megnézték a visegrádi fellegvárat és végül pihentek a dunabogdányi strandon. A kirándulás utolsó estéjén természetesen tábortűz és szalonnasütés zárta a vidám hetet.

A Bakonyban 36 diák és 4 kísérőtanár táborozott 2020. július 15-21. között. A Bakonybél és környéke felfedezése után meghódítottuk a Kőris-hegyet majd bepillantottunk az Ördög-lyukba, azután az Odvaskői-barlangot is megnéztük. A Pannon-csillagdában ismerkedtünk a csillagokkal.  Második táborhelyünk Huszárokelőpusztán volt, íjászkodtunk, rókákat figyeltünk meg, éjszakai túrát szerveztünk. Harmadik táborhelyünk Hubertlakon az erdő közepén a civilizációtól teljesen elzárva (térerő nélkül) volt. Megcsodáltuk a Gyilkos-tavat és az Ugodi-kilátót is. Természetesen nem maradhatott el a szalonnasütés és a tábortűz sem.

108 km erdei túrázás után élményekkel telve tértünk vissza Sopronba. Mindkét táborban napi szinten elhangzott a nyár jelmondata: ”Kalandra fel!!!”.

A bakonyi táborról Gyimóthy Zsuzsa táborvezető tanárnő beszámolója:

Hét nap túra ,  hat éjszaka sátorban. Minden nap KALANDRA FEL! – szólt a szlogen.

Megtettünk 108 km-t, meg egy kicsit többet. Megmásztunk számos hegyet, felkerestünk néhány kilátót, ereszkedtünk a sédek medrében, a bátrabbak egyensúlyoztak kidőlt fákon árkok felett, betekintettünk barlangokba. Időnként fáradtunk, nyafogtunk, és szereztünk pár vízhólyagot. Aztán újra nekivágtunk. Jókat beszélgettünk, játszottunk, élveztük egymás társaságát vagy éppen a csendet. Jókat ettünk (a rókáknak is jutott), még kicsit bátortalanul kalandoztunk az éjszakában.

Jövőre – reményeink szerint – újra felhangzik – KALANDRA FEL!

A tábor utóéletéhez tartozik, hogy szerettük volna mi szervezők, ha a csapatot év közben is tudjuk mozgatni, túráztatni. A szervezett túráinkon rendszeresen feltűntek kisebb-nagyobb csoportokban a vándortáboros gyerekeink és szüleik, testvéreik. Sajnos a vírus közbeszólt. Leállították a szervezett túrákat, rendezvényeket. De milyen találékonyak a gyerekeink, megtalálták a módját a kapcsolat felvételnek. A tábor végén csináltak egy facebook csoportot, szerveztek maguknak közös programokat, ameddig lehetett. Voltak együtt kirándulni, bowlingozni.

Az idei évben még több tábort szervezünk: 3 vándortábor indul és 1 zarándoktábor. Óriási az érdeklődés az időpontfoglalások után 6 napra a Mecseki és Zselici tábor betelt a Vértesi tábora, a csomagszállítás nélkülire is folyamatosan érkeznek a jelentkezések. Kipróbáljuk magunkat és a gyerekeket a zarándoktáborban, ahol kicsit az elmélkedés az útkeresés és az önismeret kerül előtérbe.

A gyerekek facebook csoportjában szavazás indult ki melyik táborba menne szívesen. A vándortábor nálunk nem csak nyáron tart, egész évben van utóélete.

Aki egyszer táborozott az újra visszavágyik, megtapasztalják gyermekeink a természet szeretetét, a közösség építő erejét. Új barátságok vonzalmak, gyerekszerelmek születtek. Úgy tűnik sikerült valamit elültetni a gyerekek szívébe, lelkébe. A természet szépségei és csodái iránti vonzalmat és érdeklődést, melyet, a gyermekeiknek és unokáiknak is átadnak majd. Ez a mi legfőbb feladatunk táborszervezőknek! Rávilágítani, megmutatni olyan dolgokat, amit a virtuális világtól nem kaphatnak meg.

Elindítani nehéz őket, de ha már kint vannak akkor nincs megállás.

Nagyon várjuk már a nyarat amikor újra felhangzik a „Kalandra fel!” kiáltás, hogy így induljunk Magyarország gyönyörű tájainak meghódítására.