Tömördy Szabolcs, a Sopron Városi Szabadidősport Szövetség Természetjáró Szakbizottság elnökhelyettese, túravezető osztja meg velünk élményeit, tapasztalatait a vándortáborok szervezése kapcsán.
Kaptam egy kedves felkérést, hogy meséljek egy kicsit az általunk szervezett Vándortáborokról.
![](http://new.tfsz.hu/wp-content/uploads/2021/02/sopron_vándor_2020_5-e1613831401923-683x1024.jpg)
Hol is kezdhetném? Talán az elején, ha jól emlékszem (és jól emlékszem) egy Bronzjelvényes túravezetői tanfolyamon találkoztam a társaimmal. Ott beszéltek arról, hogy van egy vándortábor program, amelynek az a célja, hogy a gyerekek újra felfedezzék az erdő, a túrázás élményét. Azonnal felbukkant a gyermekkorom nyarainak emléke, amikor a Börzsönyben túrázva teltek a napok. Bizony milyen jó is volt, milyen büszke voltam, amikor egyedüliként az osztályomból 8 évesen részt vehettem az első vándorlásomon. Mintha tegnap lett volna: Sokol rádión hallgattuk a Magyarország-Salvador 10-1 Vb meccset a sátorban. Az Ipoly patakban fürödtünk, esténként tábortűz mellett beszélgettünk, szalonnát sütöttünk. Tényleg lehetséges,hogy megadja a sors,hogy a mai gyerekek is átélhetik mindezt? Szívesen részt vesznek ilyen táborozáson, távol a kényelmes ágyuktól és a folyamatos mobilkapcsolattól?
Szomorúan mesélte Hajni és Zsuzsi, hogy a gyerekek figyelmét nehéz felkelteni az erdő világa iránt: nem jött össze a vándortábor elindulásához szükséges létszám. Sajnáltam nagyon, és úgy gondoltam, ott a helyem, segítenem kell: Majsa Ági Nyári túratábora sem indult az első évben, de ő sem adta fel – vigasztaltam őket. Jövőre megcsináljuk, közösen!
A következő évben korán elkezdtük a szervezést. Foglaltunk időpontot az ERDEI VÁNDORTÁBOR programban. Szabad időpont a Mecsekben volt.
A program meghirdetése sikeres lett. A gyerekek és szüleik is lelkesen fogadták a vándortábor szervezését. Egy hétig kint lenni az erdőben, túrázni, sátorban aludni, a régi és új barátaikkal lenni; örömmel fogadták a lehetőséget. (És talán a szülőkben is felbukkant az emlék a régi iskolai táborokról, túrákról, esti tábortüzekről és csínytevéseikről, mint nekem.) Az indulásig 36 gyerek jelentkezett a táborba. Ez a maximális létszám. Közép- és általános iskolás diákok vegyes társasága. Életkoruk? 8 éves a legfiatalabb (a kislányom) és 18 a legidősebb, fiúk lányok vegyesen. Mennyi tervünk és ötletünk volt a táborban töltött szabadidő hasznos eltöltésére: játékok, versenyek, kvízek stb.
Nagy lelkesedéssel és izgalommal vágtunk neki a táborozásnak, hisz vezetőként ez az első táborunk. 3 tanárnő és 1 túravezető. Első nap az utazásé és a táborfoglalásé volt – egy rövid pécsi állatkerti kitérővel. A második nap volt az első igazán vándorlós napunk a Melegmányi körtúra, és itt jött a tábor legnagyobb ajándéka. Nem számoltam, de túránk során vagy 15-ször keltünk át patakon: a nagyfiúk odaálltak és a kicsiket kézen fogva, kézről kézre adva segítették át az akadályokon.
Összenéztünk a tanárnőkkel, mindegyikünk arcán egy halvány mosoly suhant át. Tudtuk: összeért a csapat, ők a mi Vándorosaink.
Innentől kezdve, mint egy nagy család viselkedett ez a 40 ember, folyamatosan segítve, biztatva egymást, ha például valaki kicsit fáradtabb volt, átvették a csomagját. Remekül működött a vegyes túrázós csapat: megosztották egymással az utolsó szendvicset, a kulacs vizet. Szinte hihetetlen volt számunkra, minden várakozásunkat túlteljesítették. Együtt tálaltak, mosogattak, majd táborbontáskor együtt takarították a tábort. A Dombay-tónál lévő táborhelyen a közösségi téren van egy fedett színpad. A mi kis lurkóink ezt kihasználva esténként színházi előadásokat kreáltak, mindannyiunk megelégedésére és örömére, hogy ilyen jól érzik magukat.
A tábor 5-6. napján egy kérdéssel álltak elém a gyerekek:- Jövőre hová megyünk táborozni?
Mit is mondhattam volna: – Azt, hogy hová még nem tudom, de, hogy megyünk az biztos! Ezzel a csapattal? Bátran, bárhová! – mondtam nekik.
És választ kaptam a bennem felmerült kérdésre: a mai gyerekek is szívesen részt vesznek ilyen táborozáson, távol a kényelmes ágyuktól és a folyamatos mobilkapcsolattól.
A következő évben 2 tábort foglaltunk melyet sikeresen megrendeztünk. Érdekes, hogy a mecseki 36 vándorból 30 újra jött a következő évben is. A Pilis és a Bakony lett a két meghódítandó terület. A pilisi táborba 21 gyerek, a bakonyiba 36 jelentkezett. Megint egy maximálisan kihasznált tábor. A pilisi táborról álljon itt Keizler Anikó táborvezető tanárnő beszámolója, mely a helyi újságban is megjelent:
Kalandra fel!!!
A Soproni SZC Vas-és Villamosipari Technikuma 4 túravezető képesítéssel rendelkező tanára: Dr. Gyimóthy Zsuzsanna, Horváth Renáta, Keizler Anikó, Kiss Zoltán, Konrád Hajnalka, és a Sopron Városi Szabadidősport Szövetség túravezetője: Tömördy Szabolcs, ebben az évben is pályázott az Aktív Magyarország program keretében az Erdei Vándortábor programra. Két helyszínen szervezhettünk tábort, az egyiket a Pilisben, a másikat a Bakonyban.
Célunk a megvalósuló erdei vándor programmal az, hogy a diákok közelről megismerjék az erdőt, a természeti értékeket. Egy héten keresztül laknak sátrakban, naponta erdei túrákon vesznek részt, mozognak, beszélgetnek, tanulnak a környezetükről erdei iskolai foglalkozáson. A tábor ideje alatt ügyelnek a környezetükre: fát ültetnek, használják a szelektív hulladékgyűjtőket.
Az ország két csodás és izgalmas helyét ismerhették meg a diákok.
A Pilisben 2020. július 6-12. között barangolt 21 diák és 3 kísérőtanár. A túrák során lenyűgöző helyeket fedeztek fel: a kultikus hangulatú Holdvilág-árkot, a Vasas-hasadék barlangját, megcsodálták a Dunakanyart a Pilis legszebb kilátójából, a Prédikálószékről, végig haladtak a 2015-ben megnyitott, nagy koncentrációt igénylő, de folyamatosan kilátást nyújtó Spartacus ösvényen, megnézték a visegrádi fellegvárat és végül pihentek a dunabogdányi strandon. A kirándulás utolsó estéjén természetesen tábortűz és szalonnasütés zárta a vidám hetet.
A Bakonyban 36 diák és 4 kísérőtanár táborozott 2020. július 15-21. között. A Bakonybél és környéke felfedezése után meghódítottuk a Kőris-hegyet majd bepillantottunk az Ördög-lyukba, azután az Odvaskői-barlangot is megnéztük. A Pannon-csillagdában ismerkedtünk a csillagokkal. Második táborhelyünk Huszárokelőpusztán volt, íjászkodtunk, rókákat figyeltünk meg, éjszakai túrát szerveztünk. Harmadik táborhelyünk Hubertlakon az erdő közepén a civilizációtól teljesen elzárva (térerő nélkül) volt. Megcsodáltuk a Gyilkos-tavat és az Ugodi-kilátót is. Természetesen nem maradhatott el a szalonnasütés és a tábortűz sem.
108 km erdei túrázás után élményekkel telve tértünk vissza Sopronba. Mindkét táborban napi szinten elhangzott a nyár jelmondata: ”Kalandra fel!!!”.
A bakonyi táborról Gyimóthy Zsuzsa táborvezető tanárnő beszámolója:
Hét nap túra , hat éjszaka sátorban. Minden nap KALANDRA FEL! – szólt a szlogen.
Megtettünk 108 km-t, meg egy kicsit többet. Megmásztunk számos hegyet, felkerestünk néhány kilátót, ereszkedtünk a sédek medrében, a bátrabbak egyensúlyoztak kidőlt fákon árkok felett, betekintettünk barlangokba. Időnként fáradtunk, nyafogtunk, és szereztünk pár vízhólyagot. Aztán újra nekivágtunk. Jókat beszélgettünk, játszottunk, élveztük egymás társaságát vagy éppen a csendet. Jókat ettünk (a rókáknak is jutott), még kicsit bátortalanul kalandoztunk az éjszakában.
Jövőre – reményeink szerint – újra felhangzik – KALANDRA FEL!
A tábor utóéletéhez tartozik, hogy szerettük volna mi szervezők, ha a csapatot év közben is tudjuk mozgatni, túráztatni. A szervezett túráinkon rendszeresen feltűntek kisebb-nagyobb csoportokban a vándortáboros gyerekeink és szüleik, testvéreik. Sajnos a vírus közbeszólt. Leállították a szervezett túrákat, rendezvényeket. De milyen találékonyak a gyerekeink, megtalálták a módját a kapcsolat felvételnek. A tábor végén csináltak egy facebook csoportot, szerveztek maguknak közös programokat, ameddig lehetett. Voltak együtt kirándulni, bowlingozni.
Az idei évben még több tábort szervezünk: 3 vándortábor indul és 1 zarándoktábor. Óriási az érdeklődés az időpontfoglalások után 6 napra a Mecseki és Zselici tábor betelt a Vértesi tábora, a csomagszállítás nélkülire is folyamatosan érkeznek a jelentkezések. Kipróbáljuk magunkat és a gyerekeket a zarándoktáborban, ahol kicsit az elmélkedés az útkeresés és az önismeret kerül előtérbe.
A gyerekek facebook csoportjában szavazás indult ki melyik táborba menne szívesen. A vándortábor nálunk nem csak nyáron tart, egész évben van utóélete.
Aki egyszer táborozott az újra visszavágyik, megtapasztalják gyermekeink a természet szeretetét, a közösség építő erejét. Új barátságok vonzalmak, gyerekszerelmek születtek. Úgy tűnik sikerült valamit elültetni a gyerekek szívébe, lelkébe. A természet szépségei és csodái iránti vonzalmat és érdeklődést, melyet, a gyermekeiknek és unokáiknak is átadnak majd. Ez a mi legfőbb feladatunk táborszervezőknek! Rávilágítani, megmutatni olyan dolgokat, amit a virtuális világtól nem kaphatnak meg.
Elindítani nehéz őket, de ha már kint vannak akkor nincs megállás.
Nagyon várjuk már a nyarat amikor újra felhangzik a „Kalandra fel!” kiáltás, hogy így induljunk Magyarország gyönyörű tájainak meghódítására.